2 fejezet: Az első és második feltámadás

János az egyetlen író az Írásban, aki az “els? feltámadás” kifejezést használja.

Ezt a Jelenések 20:4-6-ban találjuk meg:

4 ... és éltek és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig. 5 A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztend?. Ez az els? feltámadás. 6 Boldog és szent, akinek része van az els? feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ? vele ezer esztendeig.

A tény, miszerint létezik egy “els?” feltámadás, magával vonja a következtetést, hogy ezt egy második követi egy kés?bbi id?szakban. János azt állítja, hogy az els? feltámadás ezer évvel korábban történik meg az általános feltámadás el?tt, amelyr?l kés?bb beszélünk ebben a fejezetben.

Az 5. vers azt mondja, hogy a “többi halottak” a halál állapotában maradnak ezer esztend?ig az els? feltámadás után. Nem részletezi a “többi halottak” kifejezést, de tisztázza, hogy azok, akik az els? támadásban részt vesznek, mind Krisztusban hív?k. “Áldottnak és szentek” nevezi ?ket, “Isten és Krisztus papjainak” hívja ?ket, akiket uralkodásra hívatottak ezer éven át.

Tehát, leszögezhetjük, hogy  nem-hív?k bizonyosan nem támadnak fel az els? feltámadáskor. János hallgat ebben a kérdésben, amely nyilvánvalóan felmerül: mindegyik keresztény feltámad-e ebben a feltámadásban vagy csak egy kisebb csoportja a keresztényeknek? Hogy megválaszoljuk ezt a kérdést, más igehelyeket kell felkeresnünk röviden.

El?bb azonban hadd hívjuk fel a figyelmet, miszerint János “feltámadásról” beszél itt. A héber világnézet szemszögéb?l beszél, amely a halottak testben való feltámadását tanítja, NEM pedig a hit általi megigazulást és nem beszél mennybe menetelr?l vagy akármi másfajta szellemi élményrol. Emlékezzünk rá, hogy János maga héber volt és írásai szöges ellentétben álltak a görög világnézettel, amely belopta magát az Egyházba és a “gnoszticizmus” nevet kapta. Tehát, mikor János a feltámadásokról beszél, jobb ha az olvasó nem olvassa ezt a János hitével és tanításaival ellenkez? szempontból.

A második (általános) feltámadás

A Jelenések 20-ban János folytatja a gondolatmenetét, elmondva nekünk, hogy a második feltámadás MINDEGYIK halottat magába foglalja, akik nem részesültek az els? feltámadásban.

11 És láték egy nagy fehér királyiszéket, és a rajta ülot... 12 És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten el?tt, és könyvek nyittatának meg, majd egy másik könyv nyittaték meg, amely az életnek könyve, és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ? cselekedeteik szerint... 15 És ha valaki NEM találtatott beírva az élet könyvében, a t?znek tavába vetteték.

Az itt látható kép a nagy ítéletnapról beszél, amelynek idején minden b?nös megítéltetik, akik nem vettek részt az els? feltámadásban. Ugyanakkor KÉT KÖNYV-r?l beszél: “könyvek” és “az élet könyve”. Mindenki az alapján ítéltetett meg, ami írva volt a könyvekbe.

Ez egy általános félreértés, miszerint ezek a könyvek az emberiség minden tettének jegyzetei. Néhányan azt tanítják, hogy Isten egy könyvben jegyzetet vezet minden egyes emberr?l. Ez azonban teljességgel téves. A könyvek, melyek megnyílnak, a Törvény könyvei, amelyek alapján minden b?n megítéltetik. János beszél “a törvénytelenség b?nér?l” (1János 3:4) és Pál is hozzáteszi: “ahol nincs törvény, ott tövény elleni cselekedet sincsen” (Róma 4:15). Más szavakkal, Isten Törvénye az, amely megkülönbözteti a b?nt és az igazságosságot. A Törvény a szent mérce, amely által az emberi tettek megmérettetnek. Törvény nélkül nincs b?n. Tehát, a Törvény az, amelyet Isten az emberiség b?neinek megítélésére használ, ahogy Pál mondja: “a törvény haragot nemz” (Róma 4:15).

Tehát ez a logikus következtetés, hogy a “könyvek”, amelyek által Isten az embereket megítéli, az a Törvény könyvei, amelyek a jó és a rossz, a b?n és az igazságosság szent szabványai. Istennek nincs szüksége jegyzetkönyvekre minden egyes ember esetében, mivel minden egyes esetben tanúk lesznek el?híva, akik tanúskodnak majd (Máté 12:41-42). De szüksége van a Törvényre annak érdekében, hogy ítélete igazságos legyen, mivel “ahol nincs törvény, ott törvény elleni cselekedet sincsen” (Róma 4:15).

Ugyanakkor az “élet könyve” is jelen van ezen a nagy ítéletnapon. Amennyiben csak hitetlenek állnak Isten el?tt ítélettételre, akkor miért van jelen az élet könyve is? János egyszer?en fejezi ki a tényt, hogy keresztények is megállnak Isten el?tt ítéletre ezen a napon. Azt mondja el nekünk, hogy azok, akik NINCSENEK benne az élet könyvében, azok vettetnek be a t?z tavába. Ebb?l az következik, hogy sokan VANNAK, akik benne lesznek ebben a könyvben.

Lehetséges tehát, hogy az általános feltámadásban mind keresztények és nem-keresztények is részt vesznek? Csak a Jelenések 20 alapján nem lehetünk ebben teljesen bizonyosak, bár az idézett igeversek tisztán ezt állítják. Hogy tiszta bizonyságot nyerjünk, további igeverseket kell megvizsgálnunk.

Az igaz és a gonosz a második feltámadáskor

Mind Jézus, mind Pál beszéltek a halottak általános vagy második feltámadásáról. Két nagyon tiszta kijelentés létezik e témában. Az els? Jézus szavai, melyet János 5:28-29 jegyez le:

28 Ne csodálkozzatok ezen: mert elj? az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az ? szavát, 29 és kij?nek, akik a jót cselekedték, az élet feltámadására, akik pedig a gonoszt m?velték, a kárhozat (az angolban itt az ítélet szó szerepel - ford.megj.) feltámadására.”

Itt egy feltámadást látunk, amelyben mind a jót és mind a rosszat cseleked?k életre kelnek. Mindkett? csoport egyid?ben támad fel, mivel Jézus így mondja: “elj? az óra”. Bár maga a szó “óra” nemfeltétlenül utal egy hatvan-perces periódusra, de egyértelm?vé teszi számunkra, hogy mind az igazak és mind a gonoszok ugyanakkor a feltámadáskor kelnek életre.

Az els?dleges különbség a két csoport között, hogy míg az igazak “életre” támadnak fel, addig a gonoszok “ítéletre”.

Jézus a korábban említett Dániel 12:2-t lazán idézte, mégis a hasonlóság a két vers között eltéveszthetetlen.

Akárhogy is nézzük, egy dolog nyilvánvaló: sem Dániel, sem Jézus nem az ELS? feltámadásról beszél, mely János szerint csakis a hiv?kre vonatkozik. Egyetlen dologra utalnak, MINDEN halott általános feltámasztására, kicsinyére és nagyéra, akik megállnak Isten el?tt.  Az is tisztán látható, hogy a nagy fehér trón el?tt megállnak hív?k is, akik az élet könyvébe lettek beírva és egyben gonoszt cselekv?k is, akik a törvény könyvei alapján ítéletet kapnak.

A szükséges két tanúbizonyság második tanúja Pál, aki Félix, Judea római meghatalmazottja el?tt megállva saját védelmére ezt mondja az ApCsel 24:14-15-ben:

14 Err?l pedig vallást teszek neked, hogy én aszerint az út szerint, melyet felekezetnek mondanak, úgy szolgálok az én atyáim Istenének, mint aki hiszek mindazokban, amik a törvényben és a prófétákban meg vannak írva. 15 Reménységem lévén az Istenben, hogy amit ezek maguk is várnak, lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak.”

Tehát, Pál világosan beszél egy egyszeri feltámadásról, amelyben mind az “igazak és gonoszok” részt vesznek. Ez semmiképp sem lehet az els? feltámadás, amelyben csak “az áldott és szent” lesz feltámasztva. Pál egy általános feltámadásra utal itt, amelyben MINDEN halott, kicsiny és nagy, igaz és gonosz részt vesz - mindenki, aki nem örökölte az els? feltámadást.

Mind Pál, mind Jézus tisztázzák el?ttünk, hogy az általános feltámadásban mind keresztények és nem-keresztények részt fognak venni. A keresztények az “élet könyvében” fognak megtaláltatni, míg a többiek ítéletet kapnak és “bevettetnek a t?z tavába”.

Az is tisztává válik el?ttünk, hogy MINDKÉT feltámadás során, mind az els?ben, mind a másodikban résztvesznek keresztények. Azok, akik az els? feltámadáskor kelnek életre, Jézussal ezer éven át fognak uralkodni, azok, akik ebb?l kimaradnak, egy kés?bbi id?pontban fogják az életet (halhatatlanság) örökölni.

Tehát, az Írás különbséget tesz a gy?ztesek és az általános Egyház között.

A keresztények ítélete

Abban a pillanatban, mikor rájövünk a két feltámadás közötti különbségre, azonnal képesek leszünk rá, hogy meghatározzuk az Írás más részeiben található Igéket, hogy azok melyik feltámadásról beszélnek. Ezek az igeversek további részleteket adnak az alapértelmezésünkhöz. Egy ilyen igevers a Lukács 12:35-50, ahol Jézus “a h?séges és bölcs szolgáról” beszél, akit “a háza vezet?jévé” tesz.

Mikor megpillantjuk a szót, hogy “vezet?jévé" tesz, azonnal tudhatjuk, hogy ez az els? feltámadásról szól, mert ekkor teszi Jézus a szolgálóit uralkodókká, vezet?kké ezer éven át. A bölcs szolga az, aki megtanulta, hogyan legyen jó szolga, olyan, aki törvény szerint uralja a házat és a Mestere akaratát cselekszi.

Megtanulva, mit jelent engedelmesnek lenni, uralomra emeltetett. ? az, aki megértette, hogy uralkodni nem azt jelenti, hogy másokat szolgaként használ, sokkal inkább, hogy megalázva magát másokat szolgál, hatalma van arra, hogy mások szolgálatára legyen. Ezt Márk 10:42-45 teszi jól érthetové:

42 Jézus pedig magához szólítván ?ket, monda nekik: Tudjátok, hogy azok, akik a pogányok (ethnos, "nemzetek") között fejedelmeknek tartatnak, uralkodnak felettök, és az ? nagyjaik hatalmaskodnak rajtok. 43 De nem így lesz közöttetek, hanem, aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok, 44 és aki közületek els? akar lenni, mindenkinek szolgája legyen, 45 mert az embernek Fia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ? szolgáljon, és adja az ? életét váltságul sokakért.

Ez itt a bölcs és h?séges szolga leírása, aki Isten háztartásában uralomra emeltetett.

Visszatérve a Lukács 12-re, Jézus beszél arról a fajta szolgáról, aki NEM h?séges és bölcs.

? az a szolga, aki bántalmazza a szolgatársait. Egy kicsinyes zsarnok, aki nagy fejjel és kicsi szívvel rendelkezik, aki nem tanult engedelmességet és alázatot. Olyan “szolga”, aki kívülr?l nézve kereszténynek t?nik, de a szíve nem szolgáló szív. ? képviseli azokat a keresztényeket, akik NEM vesznek részt az els? feltámadásban. A Lukács 12:45-46-ban így olvassuk:

45 Ha pedig az a szolga így szólna az ? szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt, és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, és enni és inni és részegeskedni: 46 megj? annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja, és kettévágatja ?t, és a hitetlenek sorsára juttatja. (A Rotherham’s The Emphasized Bible ezt az utolsó mondatrészt így mondja: és része a hitetlenekkel lesz egyid?ben. ford. megj.)

Mikor kapja meg ez a szolga a jutalmát? A “hitetlenek sorsára jutva” együtt kapja meg velük a jutalmát. Ez nem jelenti azt, hogy ugyanazt kapja, amit a hitetlenek. Része egy id?ben kerül sorra a hitetlenekkel. Ez tehát a második feltámadást írja le.

Jézus tovább menve még pontosabban részletezi, mi is lesz a nem bölcs és nem igaz szolga jutalma:

47 És amely szolga tudta az ? urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg, 48 aki pedig nem tudta és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek t?le és akire sokat bíztak, többet kívánnak t?le. 49 Azért jöttem, hogy e világra TÜZET bocsássak: és mit akarok, ha az immár meggerjedett? (Az angol fordítás így szól magyarul: az a rabszolga, aki ismeri a mestere akaratát és nem áll készen, hogy annak akarata szerint cselekedjen, sok ostorcsapást kap, azonban az, aki nem ismerte azt és ostorozásra érdemes tetteket követett el, csak néhányat kap. Mindattól sok az elvárás, akinek sok adatott, akire sokat bíztak, attól még többet várnak el. Én T?Z formájában jöttem a földre és mennyire kívánom, hogy ez a t?z már felgerjedt volna! -ford. megj.)

Általános nézet, hogy ez az igehely a hitetlenek feletti ítéletrol szól. Sokan úgy magyarázzák ezt, hogy azok, akik hallottak Krisztusról, de nem fogadták el ?t, azok egy “forróbb helyet” kapnak a pokolban, míg azok, akik még esélyt sem kaptak hallani Krisztusról, azok csak gyengébb lángokat kapnak. Azonban ez az igehely Isten szolgáival foglalkozik, nem azokkal, akik a házon kívül vannak, a hív?kr?l beszél és nem a hitetlenekr?l.

A t?z általános jelképe a törvény ítéletének. Dániel 7:10 úgy ábrázolja Isten trónját, hogy abból t?zlángok csapnak ki. A trón a törvény jelképe, mikor pedig egy király a trónra ül, ez úgy festi le ?t, mint egy uralkodót, aki a törvénynek megfelel?en a törvény szerint ítél. A törvénynek ítélete folyik ki Isten trónjából és ez ugyanaz a “t?znek tava”, amelyet János látott a Jelenések 20:14-15-ben.

Tehát  mikor Jézus azt mondta: “tüzet hozni jöttem a földre”, nem másról beszélt, mint a második feltámadás idején feltámadott keresztények feletti törvény szerinti ítéletrol. A konkrét ide vonatkozó törvény, mely erre az igehelyre vonatkozik az 5 Mózes 25:1-3-ban található.

1 Ha per támad férfiak között, és törvény elé mennek, és megítélik ?ket, és igazat adnak az igaznak és b?nösnek mondják a b?nöst: 2 akkor, ha a b?nös ütleget érdemel, vonassa le azt a bíró, és üttessen arra maga el?tt annak b?nössége szerint való számban. 3 Negyvenet üttessen rá, ne többet, hogy netalán, ha ennél több ütést üttet reá, alávalóvá legyen el?tted a te atyádfia.

Jézus példabeszédének gonosz szolgája egy napon meg kell hogy álljon az egész föld Bírája el?tt, amikor meghatározzák, hogy miféle ítéletre érdemes annak alapján, ahogy kezelte a társait. A fels? határ “negyven csapás”. Hogy szó szerint értelmezendo-e ez a büntetés vagy nem, ez mellékes kérdés, nem fontos ennek a tanulmánynak a szempontjából. De a szent törvény bizonyosan meg fogja ítélni az engedetlen keresztényt, aki lemaradt az els? feltámadásról.

Általánosságban Jézus ezt az ítéletet “t?znek” nevezi, mivel Isten ítélete a “törvény tüze” (5Móz 33:2)

Pál járatos volt ezekben a tanításokban, ahogy ezt látjuk az 1Kor 3:11-15-ben:

11 Mert más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus. 12 Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentumra, 13 kinek-kinek munkája nyilván lesz: mert ama nap megmutatja, mivelhogy t?zben jelenik meg, és hogy kinek-kinek munkája miném? legyen, azt a t?z próbálja meg. 14 Ha valakinek a munkája, melyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi. 15 Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. ? maga azonba megmenekül, de úgy, mintha t?zön keresztül.

Ez az igehely nem a hitetlenek ítéletével foglalkozik, hanem szigorúan a hív?kével, akik “templomuk” alapjait Jézus Krisztusra építették. Abban a pillanatban, mikor ezt az alapot lefektetik, ez az ember egy kereszténynek számít. Ezek után Pál azt elemzi, hogy ez a keresztény miféle munkát épít fel erre az Alapra. Ha munkája nem elfogadható, bár megmenekül, de kárt vall, mivel Isten törvényének tüze elégeti a salakot.

Ez az igehely nagyon érdekes, mivel arra mutat rá, hogy lesznek keresztények a második feltámadásban. Még tovább menve, ezek a keresztények ugyanazon törvény által, a “t?z tava” által lesznek megítélve, mint a hitetlenek. Az egyetlen különbség, hogy munkáik t?zpróbája után Életet kapnak, míg a nem-hív?k egy hosszadalmasabb és sokkal komolyabb ítélet alá kerülnek, melyet a törvény határoz meg.

Az igazak feltámadása

Jézus egy másik példabeszédben további fényt vet az els? feltámadásra. Ezt a Lukács 14:12-14-ben találjuk meg.

12 Monda pedig annak is, aki ?t meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat, nehogy viszont ?k is meghívjanak téged, és visszafizessék neked. 13 Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat, 14 és boldog leszel, mivelhogy nem fizethetik vissza neked, mert majd visszafizettetik neked az igazak feltámadásakor.

Jézus itt arról beszél, hogy ha valaki részese akar lenni az els? feltámadásnak, az “igazak feltámadásának”, annak muszáj ismernie és gyakorolnia a kegyelem és az agape szeretet elvét. Ez a szeretet legmagasabb formája, mivel ez az isteni szeretet. Háromféle szó van a szeretetre a görög nyelvben, mindegyik a feln?tté válás meghatározott szintjeire utalnak.

1. Eros egy fizikai vonzalom. Ez egy olyan önzo szeretet, amely csakis a személyes szükségekre koncentrál. Ez a szeretet a kisbabákra és éretlen feln?ttekre jellemz?. Ez egy olyan szeretet, amely elvár mindent, de nem tör?dik az édesanya érzelmeivel, állapotával és türelmetlen. Nem nevezhet? gonosznak alapvet?en, mivel ez a fajta szeretet sokszor megtalálható egy kialakuló kapcsolat kezdetekor egy másik személy irányában. Valami vonz minket a másik személyhez, annak spiritualitása, kinézete, személyisége vagy pénze. Alapvet?en önzo természet? ez a szeretet, mivel egy személy saját egyéni szükségeit és kívánságait szolgálja.

2. Phileo a testvéri szeretet, az a fajta szeretet, amely a testvérek között található meg. Ez egy törvénykez? szeretet, mely figyelmét a méltányosságra összpontosítja. A testvérek közötti minden vita a méltányosság körül központosul, mivel állandó versenyben vannak a pozíciójuk és jogaik érdekében. A gyerekek ebben a stádiumban képesek a szül?ket teljes ?rületbe kergetni, de a gyerekek szempontjából ez egy nagyon fontos állomás, mert ezen az úton tanulják csak meg az ítéletet és törvényt. A csúcspontja ennek a szeretetnek, amikor a gyerekek végül megtanulják, hogy igazságosan viselkedjenek egymás iránt, de ez a kapcsolat továbbra is megmarad adok-veszek kapcsolatnak.

3. Agape a feltétel nélküli, határtalan szeretet. Ez az a fajta érett szeretet, amelyet nem túl sokan érnek el. Ez a szeretet kegyelmet ad az arra érdemtelennek, önzetlen és adakozó, nem veszi figyelembe az önjogokat, amikor a saját jogait alárendeli mások szükségeinek a szolgálatára. Ez az isteni szeretet, szellemi érettséget mutat és legf?bb jellemz?je azoknak, akik együtt uralkodnak Krisztussal.

Jézus utasításai erre az önzetlen adásra vonatkoztak, mikor valaki nem is gondol a viszonzásra. A phileo szeretet mindig befektet és viszonzást vár érte, míg az agape szeretet viszonzást csakis az igazak feltámadásakor fog kapni.

Alapvet?en, mindazok, akik alkalmasnak min?sülnek a Krisztussal való uralkodásra az elkövetkez? korban, szükséges, hogy szellemileg érettek legyenek. Ez azt jelenti, hogy életük pontosan azt az agape szeretetet tükrözi vissza, amelyet Krisztus testesített meg. Ez nem az a “csöpög?s agape”, melyet igen sok Egyház reklámoz és nem is az a törvénytelen szeretet, mely elsiklik a vétkek felett, amennyiben azok “szeretetb?l” lettek elkövetve.

A szeretet, melyet Isten elvár az uralkodóktól els?sorban, hogy legyen h?séges Krisztushoz és a szent törvényhez, amelyet ? adott annak érdekében, hogy ezzel meghatározza minden kapcsolat szerkezetét és határait. Az uralkodóknak ismerniük kell a törvényt, hogy részrehajlás nélküli ítélettel és méltányossággal szolgáljanak mások felé. Ugyanakkor az uralkodó az, aki bármikor képes feladni a saját maga jogait, hogy ezzel Isten kedvét keresse és hordozza mások b?neit és vétkeit, mint közbenjáró (pap).

Még fontosabb, hogy az, aki alkalmassá akar lenni az els? feltámadásra, kegyelmesnek kell lennie és nem tarthat semmiféle neheztelést a szívében. Szívéb?l meg kell bocsátani azokat a b?nöket (adósság), melyeket mások követtek el ellene. Jézus példabeszédei egyszer?en, érthetoen beszélik el ezt, legkiemelked?bb ezek közül a Máté 18:21-35. Itt azt látjuk, hogy Isten eltörli mindazok adósságait (b?nök), akik könyörögnek Hozzá kegyelemért. Ez a Jubileum elve, minden “adósság” eltörlése, amely kulcs ahhoz, hogy valaki megkaphassa örökségét, Isten ígéretét.